Tanár és osztályfőnök vagyok, és mindig is érdekelt, hogyan érzik magukat a diákok az óráimon, és mi segíti őket a tanulásban. Ezzel kapcsolatban folyamatosan arra kértem őket, hogy mondják el nekem, mely magyarázatok és tevékenységek hasznosak számukra, és mit kellene másképp csinálnunk. A válaszaik segítenek abban, hogy a tanításomat az osztály igényeihez igazítsam, és jobban megértsem azoknak a tapasztalatait, akik velem együtt tanulnak. Innen ered az is, hogy foglalkoztat a kötelező iskolai egyenruha bevezetésére vonatkozó javaslat – írja Ovidiu Iordache tanár a HotNews ma megjelent írásában. Ugyanez az aggodalom osztályfőnöki szerepemben is végigkísér.
Minden tanév elején a diákokkal közösen állapítom meg az osztály szabályait, mert természetesnek tartom, hogy részt vegyenek azokban a döntésekben, amelyek arra vonatkoznak, hogyan viselkedik mindenki abban a térben, ahol napjuk jelentős részét töltik. Ott tanulnak együtt az osztálytársaikkal, kapcsolatokat építenek, és olyan együttműködési módszereket sajátítanak el, amelyek az iskolai eredményeken túl is fontosak a fejlődésük szempontjából. Az, ahogyan mindenki vállalja a viselkedéséért a felelősséget, mindenki más tapasztalataira is hatással van, az általunk megállapított szabályoknak pedig értelmesnek kell lenniük azok számára, akiktől elvárjuk, hogy betartsák őket.
Azt szeretném, ha a diákok megértenék, miért van szükségünk ezekre a szabályokra, és elmondhatnák, ha valamelyiket igazságtalannak vagy nehezen betarthatónak tartják. A beszélgetéseinkből fakad az is, hogy hajlandóak magukénak érezni ezeket a szabályokat, hiszen részt vettek a megfogalmazásukban, és felismerik a saját hozzájárulásukat abban, amiről közösen döntöttünk.